A múlt héten a FÖMI-ben még figyelmeztetett egy közeli munkatárs: nehogy elfeledkezzünk a honlapon Imre bácsiról, mert május 7-én lesz 90 éves.

Felírtam a telefonszámát a mobilomba, hogy majd készítek vele egy születésnapi interjút, de mégse hívtam fel...

Ki volt Blahó Imre a szakmának, a magyar topográfiának, a GEO-nak, a BME-nek? Nehéz röviden megfogalmazni.

Kiváló szakember volt és mindenek előtt kiváló ember.

És kiváló oktató.

Temesvárról származott, sok nehéz próba elé állította az élet; megjárta a háborút, a hadifogságot.

Túlkorosan lett az 50-es évek elején a BME Hadmérnöki Kar térképész tiszt hallgatója. Sok társával együtt, az 56-os forradalom után a katonai térképészetet polgárira cserélte. Ott találjuk a 62-ben indult székesfehérvári Felsőfokú Földmérési Technikum első tanári karában; neve, fényképe ott van az első végzősök tablóján. A Fotogrammetria és Topográfia Tanszék vezetője volt, de nemcsak ezt a két tárgyat oktatta, hanem felsőgeodéziát is (ezt jegyzetét a 80-as évek végéig használták Fehérváron).

A 60-as évek végén a BME Fotogrammetria Tanszékének oktatója lett. Itt már „csak” topográfiát tanított: élvezetesen, szemléletesen, gyakorlatiasan, megszerettetve a térképeket és a szakmát.

Számos különmunkát vállalt (többek között 10000-es topográfiai szelvények felmérését is), ezeket mindig hallgatók bevonásával végezte. Legendás munkák és gyakorlatok voltak…

Nyugdíjas éveiben is aktív maradt: várostérképeket, turistatérképeket szerkesztett, a FÖMI-ben tanácsadói szerepet vállalt. 80 évesen, amikor a Bakonyban egy szelvényt helyszínelt, lerobbant a Wartburgja és tíz kilométereket kellett gyalogolnia. Bírta, csinálta…

Szeretett tanítani, tapasztalatait átadni, véleményét megosztani. Mindenhez pozitív hozzáállása volt s nagyon jó humora, ami sok nehézségen, csapáson átsegítette.

Szerettünk, Imre bácsi!

Isten Veled, kedves Tanár Úr!